Madárdal
Madárdal – Schönek Zoltán verse, általa meg tudjuk mit tanulhatunk a kis madártól, fogadjátok szeretettel:
Madárdal
Kismadár rebbent fölém az ágra
Hogy énekében lelkét elém tájra
Pentaton dalában öntve ki a szívét
Ahogy egy mester oktatja a hívét.Énekelte egyre, hogy az Ég hatalmas
S bármeddig szemléli, soha nem unalmas!
S repüljön bárha akármelyik ágra,
A kegyelem rügyének fakadása várja.Köszönte, hogy finom a bogárvacsora,
S bolháját előzi a porfürdők sora,
Hálás szívvel búgta, hogy gyönyörű párja
Nádi-sás fészkébe most is hazavárja.S bár nem könnyű léte, csivitelte egyre,
Nem fél, hisz hazatér, honnan jött, az Egybe,
S lehet apró teste bár macskák vacsorája
Lélek-szikráját majd még szebb burok várja.Öröme nem fér meg kicsiny kis szívében
Ezért csak azt zengi este, reggel, s délben
Hogy köszöni létét Teremtő Urának,
S háláját hirdeti az egész világnak!Majd elröppent felőlem, s új ágon folytatta
Mantráját, hol imént abbahagyta
Én némám hallgattam: a madár-tan ennyi,
De mit is lehetne ehhez hozzátenni?!?
