Mantrabeavatás 2017

Mantrabeavatás képekben

Pünkösd vasárnapján öten részesültek mantrabeavatásban.

Vágyuk, hogy tanítvánnyá váljanak és ezzel egy Mester vezetésében részesüljenek, valóra vált.

A Mesterek áldása és jelenléte kísérje őket, amíg elérik a jóga végcélját, a felszabadulást!

Köszönjük Móhinínak (Domonyi Mónika), hogy ezt az alkalmat is versbe öntötte, általa átélhetővé válik a beavatás hangulata:

Tanítvány

Testem most gyenge, elhagyni akar engem,
Lelkem pedig felvisz, fel az Egekbe.
Lábam most nem mozdul, nincs ereje lépni,
Lelkem pedig nyugodt és húz engem, egészen a Fényig.
Könnyeim potyognak. Csak egy porszem vagyok.
Lelkem pedig erős és mosolyog egy nagyot.
A Guru lelkét öleltem ma magamhoz,
Rám mosolygott és kézen fogva vezetett el Önmagamhoz.
Mantrám, amit Tőle kaptam, suttogva kért:
„ne félj, jó helyen vagy, hiszen tudod ezt már rég.
Kiválasztottalak, mert itt a helyed”,
És tudom, Sivánanda mester mindig fogja már a kezem.
A név, amit mától viselek, utat mutat nekem,
Nem tudom, hogy háláljam meg, oly nagy a Kegyelem.
Csendben csordogál egy patak, valahol egy erdő mélyén,
Ha látsz rajta egy kis falevelet, óvatosan hordozva, az vagyok én.
Sivánanda mester hordoz mától gyengéden tenyerén.
Óm Sánti, Óm Béke, mantrám ragyog a szívem legmélyén.

Dicsőség a Mestereknek!

ÓM Bóló SzadGugu Sivánanda Mahárádzsikí! Dzsaja!

ÓM Bóló Szvámí Visnu-dévánanda Mahárádzsikí! Dzsaja!