Meditációban való fejlődés jelei
Meditációban való fejlődés jelei
írta: Szvámí Sivánanda
Az élet célja a végső üdvözülés elérése, melyet móksá-nak hívunk. A móksa-t folyamatos meditációval lehet elérni akkor, ha az ember szíve és elméje megtisztult és kiegyensúlyozottá vált az önzetlen szolgálat, dzsapa (mantraismétlés) és hasonlók gyakorlásával.
A meditáció az egyetlen igazi királyi út a lelki üdvösség elérésére. A meditáció megszüntet minden fájdalmat, szenvedést és szomorúságot. A meditáció minden bánat kiváltó okát megszünteti.
A meditáció felruház az egység látásának képességével. A meditáció segít megélni az egységet. A meditáció egy hőlégballon vagy repülőgép, amely felfelé repíti a tanítványt az örök üdvösség, örök béke és soha el nem múló boldogság magaslataiba.
Az ember képes megismerni a Valóságot, vagy Brahman-t. Az Önmegvalósítást sokan elérték már. Sokan élvezték már a tudatfeletti lét állapotát. Sankara, Dattatréja, Jézus, Buddha mind megvilágosodott lelkek voltak, akik az Igazságot közvetlenül megtapasztalták, s részük volt a kozmikus látomásban. Ám akinek ebben valaha is része volt, nem tudja elmondani másoknak, mert nincs rá szó. Még az érzékek által szerzett tapasztalatok, melyeket mindnyájan jól ismerünk, azok sem írhatók le mások számára. Nem tudod elmesélni a cukor édes ízét annak, aki még soha nem kóstolta. Nem tudod leírni a színeket egy vakon született embernek. Amit a tanító tehet csupán annyi, hogy elmondja a tanítványának az Igazság megismeréséhez elvezető módszert, azt az utat, amely az intuíciós képességek kibontakoztatásához vezet.
Íme a jelek, melyek arra utalnak, hogy fejlődsz a meditációban és egyre közelebb kerülsz Istenhez. Nem vonz a világ. Az érzékek tárgyai nem jelentenek kísértést. Megszűnnek benned a vágyak, félelmek, az „én” és az „enyém” tudata. A testhez való kötődés szép lassan elhalványul. Nincsenek ilyen gondolataid, hogy „az én feleségem, az én fiam, az én házam”. Érzed, hogy minden csak az Úr megnyilvánulása. Minden tárgyban magát Istent látod.
Tested és elméd könnyűvé válik. Mindig vidámnak és boldognak érzed magad. Az Úr neve mindig ott van az ajkaidon. Elméd állandóan az Úr lótusz-lábain csüng. Elmédben mindig csak az Úr képe jelenik meg. Mindenütt csak az Urat látod. Konkrétan érzed, hogy a tisztaság, fény, üdvösség, tudás és szeretet szüntelenül áramlik feléd az Úrtól, és megtölti szívedet.
Elveszíted a testtudatodat. Ha marad is belőle valamennyi, ez csak egy múltból maradt mentális maradvány lesz. A részeg ember nem érzékeli, hogy ruha van rajta. Csak azt érzi, hogy valami lazán körbeveszi a testét. Ehhez hasonlóan érzed majd te is a testedet. Úgy érzed, hogy valami lazán körbevesz, mint egy szellős ruhadarab, vagy egy cipő.
Nem kívánod a szexet. Nem lesznek érzéki gondolataid. Az ellenkező neműekre úgy tekintesz, mint az Úr megnyilvánulásaira. A pénz és arany számodra akár egy darab kő. Mély szeretetet érzel minden élőlény iránt. Teljességgel mentes leszel a kéjvágytól, kapzsiságtól, haragtól, féltékenységtől, büszkeségtől, csalódástól és ehhez hasonlóktól. Elméd békés marad akkor is, ha sértegetnek, megvernek vagy üldöznek. Az ok, amiért mindez nem tud feldúlni az, hogy mérhetetlen lelkierőt vagy képes meríteni a benned lakozó Úrból. Fájdalom és öröm, siker és bukás, megbecsülés és gyalázat, tisztelet és tiszteletlenség, nyereség vagy veszteség mind egyre megy majd.
Még álmodban is egységet érzel majd az Úrral. Egyetlen világi kép sem jelenik meg az elmédben.
Eleinte beszélgetsz majd az Úrral. Fizikai formájában látod őt. Amikor tudatod kozmikussá tágul, a beszélgetés abbamarad. A csend nyelvét élvezed majd, azaz a szív szavát. A vokális hangoktól fokozatosan jutsz el a hangok finomabb formájáig, míg végezetül megpihensz a hangtalan Ómkárában, vagy Brahman-ban.
Szenvedélytelenség, helyes megkülönböztetés, derű, önfegyelem, egyhegyű elme, nemártás, igazmondás, tisztaság, béketűrés, türelem, megbocsátás, a harag hiánya, a szolgálat szelleme, áldozat, szeretet minden lény iránt mindennapi jellemzőiddé válnak. Mindenki kozmikus barátja és jótevője leszel.
Meditáció közben elveszíted az időérzékedet. Nem hallasz semmilyen hangot. Nem érzékeled a környezetedet. Elfelejted a nevedet és minden kapcsolatodat másokkal. Tökéletes békét és boldogságot érzel. Fokozatosan megpihensz szamádhi-ban, a tudatfeletti lét állapotában.
A szamádhi egy leírhatatlan állapot. Túl van az elme és a beszéd határain. Szamádhiban a meditáló elveszíti én-tudatát, és teljesen azonosul a Legfelsőbb Lénnyel. Maga lesz a megtestesült üdvösség, béke és tudás. Csak ennyi mondható el róla. Ezt magadnak kell megtapasztalnod szüntelen meditációval.
Elégedettség, mindenkor higgadt elme, vidámság, türelem, a kiválasztás lecsökkenése, édes hang, a meditáció utáni vágy és kitartó gyakorlása, az anyagi jólét, siker és társaság iránt érzett ellenszenv, az iránti vágy, hogy az ember egyedül maradhasson egy csendes szobában, vagy elvonulhasson, a szádhuk és szannyászinok (szent emberek, világról lemondott szerzetesek) társasága utáni vágy, az elme egyhegyűsége (ékágrata) csak néhány azon jelek közül, melyek lényed folyamatos tisztulására utalnak, s a spirituális ösvényen való előrehaladást jelzik.
Különféle szívhangokat hallasz majd (Anáhata-hangok), mint pl. csengettyű, üstdob, mennydörgés, kagylókürt, vína (indiai húros hangszer) vagy fuvola, vagy méhzümmögés, a meditáció alatt. Elmédet bármely hangra ezek közül rákoncentrálhatod. Ez is szamádhi-hoz vezet. Meditáció alatt különféle színeket és fényeket látsz majd. Ez önmagában nem cél. Elmédet azzal a forrással kell egyesítened, melyből e színek és fények áradnak.
